Unokatestvérem egy bejegyzésben dolgozta ki a korábban egyeztetett év végi emléktúránk koncepcióját, amit így megosztva egy másik dimenzióba helyezett. Hagyományteremtés a'la social network.
 |
| Az út nehezen indult nekem, de nem a vacak időjárás miatt (eső), hanem az elkeveredett holmik okán. Ezért késtem negyed órát, így a minket elindítani vágyó nagynénémmel nem is találkoztam, sajnos. A falu szélén értem utol a közben elinduló unokaöcsémet, aki épp kedves ismerősökkel beszélt telefonon: szegedi professzor barátjával és annak feleségével, akik szintén ekkor értek oda. A réka-völgyi hétvégi házakig az autókkal mentünk, onnan indult a túránk, végig a Réka-völgyön. Ennek neve - bevallom - nekem soha nem tetszett, mert a fülemnek inkább az olyan elnevezések voltak megszokottak gyerekkoromban, hogy Stahreese, Poßtehee meg Raatzekippl. Ezért én a Réka-völgy patakját is inkább hívom Krebsbach-nak (Krepspach, Rák-patak) vagy Altbach-nak (Öreg-patak), ahogy itt nevezték, mintsem Réka-pataknak. E mentén, át-átszelve haladtunk eleinte. Egyébként két ilyen komoly "fás" szakemberrel túrázva, nem is lehet, hogy ne egy fa képével induljon ez a bejegyzés, noha én nem igazán ismerem a fák különféle fajait. Ez itt egy bükk (lesem le most utólag a másik remek blogról). |
 |
| A patak mellől eltérve feljutottunk egy igen jó minőségű erdészeti útra, ezen haladtunk egy darabon. |
 |
| A néhol kiszélesedő, majd újra összeszűkülő völgybe visszatekintve a Krebsbach-ot láthattuk. Bőségesen volt most benne víz. |
 |
| Krebsbach |
 |
| Elindultunk fel a Kecske-hátra (Ketschkehee) a Legény-sír felé. Útközben a szemközti oldalon vaddisznók érkeztek, megálltak, figyeltek (gondolom) ... |
 |
| ... majd gyors tempóban megindultak lefelé a Kecskehátról a völgybe. |
 |
| Mindez itt történt. A kép kb. Óbánya irányába készült. A falu valahol ott a hegy túloldalán van. |
 |
| Egy spontán emlékművel is találkoztunk. Vagy valaki valamilyen konkrétabb, földhözragadtabb üzenetet kívánt megfogalmazni e jellel? |
 |
| Az avantgarde útban a piros háromszög jelzésen Szegedi László ("a legény") sírja felé. |
 |
| De előbb még lefotózunk mindannyian egy kinyílt hunyort. Több ilyet is láttunk utunk során, meg egy csomó még csak bimbózót. |
 |
| A túra éceszgébere, unokaöcsém a Kecskeháton. |
 |
| Utunk egyik célja, a néhai zengővárkonyi fiatalember, Szegedi László sírja, akit 22 éves korában lőtt le egy szerb határőr, amikor itt húzódott a szerb-magyar határ. (Erről a megható történetről itt is olvashatunk.) Külön ki kell emelni annak az erdésznek az emberségét, aki a régi fakereszt helyett a szép kőkereszt felállítását szorgalmazta. |
 |
| A sír környéke a vaddisznók és más állatok számára kedvelt táplálkozóhely. |
 |
| Ilyet még soha nem láttam: rengeteg megszámozott fa. |
 |
| Nyomokban itt-ott még megmaradt a hetekkel ezelőtti havazás maradványa. |
 |
| A kis kunyhó felvillanyozta társainkat. Az ablakon bepillantva egy lavór és egy seprű látszott, más semmi. Tehát tiszta emberek használják a kis épületet olykor. Gondolom. |
 |
| Elkezdtük keresni a nádasdi kőfaragók egykori kis kőbányáját. Előbb gesztenyefákra leltünk. Sajnos szintén rossz állapotban, mint a Mecsek más helyein. |
 |
| A bányaterület közelében hajlott elénk ez a fa. |
 |
| A kőbánya szélén egy szép és nagy bükk állt, de nem listás - állapították meg szakértőink. De letelepedésre és az ebédünk elfogyasztására remek helynek bizonyult. Sajnos nekem nem volt módom most kulináris élvezeteket jelentő hagyományos ételekkel előállni, de megkóstolhattam unokaöcsém saját készítésű büdöstúróját (Faulte Käse, Faulte Kees), amely elrettentő neve ellenére egy remek eledel. |
 |
| Az előbbi bükk kőbánya felé eső része a kilátszó gyökereivel. |
 |
| Sok minden már nem látható a bányából. Egy gödör. |
 |
| Az Országos Kéktúra útvonala közelében egy igen mély löszös szurdokkal "futottunk össze" .... |
 |
| ... melybe sok fa szakadt belé az idők folyamán. |
 |
| Utunk utolsó állomása a Turnacker-szurdok (Turnackersch Grabe), ahová még bementünk, hogy megnézzünk egy kétméteres zuhatagot. (Én meglepődtem, hogy ekkora található ott, de hát, nem jártam arra harminc éve, bármi lehet. Kicsit hitetlenkedtem, de kíváncsian eredtem unokaöcsém nyomába.) |
 |
| Hát, mit mondjak, nem egy Niagara. Ráadásul a két métertől is messze. De szép volt a hely. Ez a képen, mondjuk, nem látszik igazán, de ez már csak az én hibám... Itt meghallgathattunk két remek kis írást, amelyek a történetmesélési programpont részei voltak. Unokaöcsém - noha nem tudta, hogy ma velünk lesz - Posfai György egy szép és elgondolkodtató novelláját olvasta fel (amelyről - igazi kuriózumként - a szerző rövid értelmezését is hallhattuk). A másik egy Mrozek- írás volt. |
 |
| Majd elindultunk az óbányai bekötőút felé, ahová kiérve az óbányaiak 50-es évekbeli internálásának történetét elevenítettük föl. Pár perc séta, és ismét a réka-völgyi üdülőtelepen voltunk. Elköszöntünk, majd ki-ki elindult hazafelé. |
 |
| És e szarvasállkapoccsal búcsúzom a kedves látogatótól is, amit ekkor, az utunk végén pillantottunk meg a szurdokban. |
