A tavalyi emléktúránk unokaöcsémmel az én hibámból elmaradt, egyszerűen az év végi tennivalóim elsodorták. Előbb csak eltoltuk 1-2 héttel, majd tavaszra, de aztán elsikkadt a dolog.
A költözésünk okán kevesebb időt töltöttünk itthon ebben az évben, de most a karácsonyi rokonlátogatások egyik programpontja lett az év végi emléktúra egyeztetése unokaöcsémmel. Erre december 27.-ét jelöltük ki, indulás Mecseknádasdról, a Szent István kápolnánál lévő temetőből. (És
itt ugyanez az út artisztikusabb fotókkal, és szakszerűbb leírásokkal.)
|
Érkezés. Régi és új találkozása (pontosabban csak a tulajdonosa új, a kocsi maga egy
megkímélt régebbi). Az út eleje és vége mindig autós. A hazautazás pont jó arra,
hogy egyedül végiggondoljuk a napot. |
|
A busz elárulja, hogy már Óbányán járunk, mégpedig az első út menti keresztnél a
templomnál. |
|
A falu utolsó házainál álló szépen felújított kereszt. A közeli egykori strandra - a medence romja még megvan - fürdőzőként
emlékszem, egyszer jártam itt kis koromban a szüleimmel. Elképesztően hideg vizű medence volt. Később mindig itt
pihentünk meg a gyerekekkel, amikor kibicikliztünk Nádasdról. Ők ittak egy kólát, a feleségem valami szénsavtól mentes
valamit (Icetea, meg ilyesmit) én meg egy ...-t. |
|
Útban az Óbánya utáni első malom felé. Gyerekkoromban még élt itt egy őshonos óbányai család. Ma szépen felújítva, de
befalazott bejárati ajtóval üresen áll. |
|
Az egykori malomhoz tartozó maradvány a patakmederben. |
|
... és maga a malom. A felirat hajszálpontos, valóban csak egyirányú a kapu. |
|
A patakmeder legvonzóbb tulajdonsága. Ilyen természeti képződmények, lépcsős alakzatok több helyen is láthatók. |
|
Szeretem az ilyen természetközeli emberi beavatkozásokat, tárgyakat. Nem rongálnak semmit, de segítenek megközelíteni a
vágyott helyet. |
|
Távolban egy pihenőhely. Elég sokan járták ma az Óbánya-Kisújbánya szakaszt, használták
is a kirándulók. A pár évvel ezelőtti állapotokhoz képest egy új trend képviselőivel
találkoztunk, a futókkal. Meglepően sokan futottak át a hegyen és a völgyön. (Gondolom,
hogy a látvány, a jó levegő stb. mint jutalom már kevés, fontosabbá vált a teljesítmény.
Nem baj.) A legmeglepőbb jelenség egy kb. 75-80 éves öregúr volt, aki épp leküzdötte
a Kisújbányára Püspökszentlászló felé vezető emelkedőt, és befordult a gerincen futó útra,
amely visszavisz Püspökszentlászlóra. Annyira meglepett és lenyűgözött a látvány, hogy
nem néztem a lábam elé, megbotlottam, megcsúsztam és majdnem térdben kifordult a lábam. |
|
A néhai orvos emlékkövén meglepett az életkor. Úgy emlékeztem, hogy idősebb volt. |
|
Számos patakon átkelésünk volt. Ez a kisújbányai. Mindjárt beérünk a faluba. |
|
Egy kisújbányai ház. |
|
Egy szép napsütötte gesztenyefa. |
|
Az elmúlt évek számos turisztikai célú fejlesztése közül az egyik, amelyen a régi népi élet egyes elemeit mutatja be. Ez épp
egy állatok hajtotta cséplőgép (járgányos cséplőgép). |
|
A felső utcasor, ahol korábban még soha nem jártam, vagy már nem emlékeztem rá. Ami meglepett, hogy az egész faluban
a háztulajdonosok - noha a házak döntő része szépen karbantartott - most az év végén nem itt tölti az ünnep környéki
napokat. A kirándulókon kívül alig-alig voltak. |
|
Felső utca. |
|
A felső utca egyik legszebb, megőrzött homlokzatú és szerkezetű háza. |
|
Közkút faszoborral. |
|
A faluközpont haranglábbal, benne üvegharanggal. Varga Ferenc szobrászművész és
tanítványai rajta hagyták a kezük nyomát a falun. |
|
Templomdomb, fent a Szent Márton temploma, lent Szent Vendel képoszlopa. Nem is
emlékszem rá, hogy mikor jártam utoljára a templomban. Talán még gyerekkoromban. |
|
A templom melletti kereszt. |
|
Szent Márton az üvegablakon. |
|
"Élő" templombelső, nyitott templom - mi kell még? (Mondjuk, lenne ötletem, de így is meglepett. Köszönet a fenntartóknak, gondozóknak! Isten fizesse meg nekik!) |
|
Ez a régi, elbontott oltáron lévő oltárkép. |
|
A karzat. Kedvencem a balra fent látható egyszerű fogas. Anno mikor akaszthatta itt utoljára a kántor a fogasra a kabátját,
vagy a kalapját? |
|
Szenteltvíztartó, most funkción kívül, és turisztikai ismertető. Mert hát Oltáriszentség sincs, de
egészében abszolút pozitív élmény volt ez a kis templom, amelyet mindig csak egyre romosabb
állapotában láthattam ez ideig. |
|
Szent István emlékév - akkortájt számolódott fel a faluközösség, és lett a településből
"üdülőfalu". |
|
Megdöbbentően sok első világháborús áldozat neve olvasható az emlékművön. A rövidebb
névsor a második világháborús áldozatokkal arra utal-e, hogy akkorra már csökkenhetett a falu
lakosságszáma? |
|
Fotó a cigány-hegyi kilátóról. A Hármashatár-hegy lokátorállomása (jégvédelem), amely innen nézve, kilóg a Zengő fölé. |
|
Pár éve, mikor itt jártunk utoljára, ebből a keresztből itt-ott darabok voltak szanaszét a fűben, bokrok alján. Most kitisztítva
a terület, és elkészítve a betonalap. Remélem, hogy a legközelebb már a helyreállított kereszt is állni fog. |
|
Katolikus és - vélhetően - nem keresztény síremlékek állítva a temetőben: egykor és kevésbé egykor. Ki lehetett ő? És miért
itt temették el, noha Németországban hunyt el? |
|
Egy újabb hagyomány: kopjafák a pécsi egyetem egykori tanárának, nyelvészének, finnugristájának sírján. (Nekem is
tanárom volt.) |
|
A Mecsekerdő gondozza a faluban lévő emlékeket, köszönet érte. |
|
Régi sírkő a korábbi stílusnak megfelelő festéssel. |
|
A temető széle, mögötte az erdő. Ha lesznek a jövőben, akiknek fontos ez a temetkezési hely még valamennyire, akkor talán
sokáig nem tünteti el az erdő a temetőt. |
|
Egy néhai tanító - Adam Goszman (Gossmann, Gassmann?) - sírkövének részlete ... |
|
... és a sírkő maga. |
|
Útban a Szószék felé, távolban a Nyugati-Mecsek. |
|
Sajnos a modern fakitermelés velejárója ilyen időben a sár. |
|
"Emlékmű" a Szószéken, hátul a magasságpont. |
|
A túravezető megpihen a Szószék (Predigtstuhl) szikláján. Őszintén szólva, kicsit grandiózusabbra számított. |
|
A modern erdő másik velejárója a crossmotor. |
|
Hazafelé ismét érintjük Kisújbányát. A melléképületen a szerkezet feltárul. |
|
Meglepetés bent a faluban: egy furcsa viselkedésű - vélhetően nagyon beteg - süldő tűnt fel, kicsit turkált és időnként
elfeküdt az út szélén. Erősen zihált. |
|
Tóth Attila szobrászművész Skóciai Szent Margitot ábrázoló szobra Óbányán, a kisújbányai
faluszélen. 2014-ben lett felállítva és beszentelve. Nekem az egyik kedvenc köztéri szobrom.
Üdítő kivétel a napjainkat jellemző kétes művészi értékű köztéri szobrok között. Bizonyítja,
hogy igenis lehetséges az érzékeny, gondolatilag elmélyült, esztétikailag magasrendű figurális
ábrázolás is, ha megvan a kellő inspiráció és tehetség. |
|
Beérvén Óbányára: becsületkasszás árusítás az út mentén. |
|
Szűz Mária anyasága templom Óbányán - régen voltak még ilyen, ma már szokatlannak tűnő
titulusok. A falán háborús emléktáblák, az egyiken még egy távolabbi rokon neve is olvasható.
(Közelebbi-távolabbi rokonok a nádasdi emlékművön még többen is vannak.) |
|
A rácsok közt befényképeztem a templomba (ezért is lett feltűnően ferde a kép, mert nem néztem a keresőbe), melyet pár
éve újítottak fel. A szembemiséző oltár a mecseknádasdi templomból került ide (Óbánya Mecseknádasd fíliája), oda a
liturgikus reform után került, és a kilencvenes évekig "szolgálta" a híveket.
Innen már a falu elején kialakított parkolóba mentünk csupán, majd visszaautóztunk Nádasdra, és innen elválva haza. |