Az év végi emléktúra útvonalának megtervezését mindig unokaöcsémre bízom, hiszen ő az erdő-mező-járó ember a családban, biztosan megfelelő célpontot javasol. Az idei évben a javaslata Magyaregregy és környéke lett.
Nem éreztem valami jól magam, betegség bujkált bennem, de ez egy évek során erőssé vált hagyomány, úgyhogy mégis vállalkoztam az útra. Napok óta mondogatták a havazást, de hála Istennek, az nem jött meg, talán majd délutánra...
Kilenckor találkoztunk Magyaregregyen, a temető melletti parkolóban. Röviden megbeszéltük az utat, majd először is az egregyi szentkúthoz mentünk (még kocsival). Lényegében a faluval egybeépült a zarándokhely, melynek rövid története itt olvasható.
|
A szentkuti kápolna a haranglábbal. |
|
A szent kút. |
|
Fogadalmi kereszt a zarándokhely melletti domboldalon. |
|
Előtérben a szentkút, háttérben az új szabadtéri oltár. |
|
Az egykori persely |
|
Fiatalabb koromban többször jártam már itt a Máré-várban. Akkoriban újult meg hosszú tetszhalál után,
egy kiállítást is berendeztek a falai között. Akkoriban sok turistát vonzott.
Most itt fenn nem találkoztunk senkivel, bár a lenti parkolóban voltak autók. |
|
A várba egy szépen elkészített faszerkezetű feljáró vezet. A tetejére érve léphet be a látogató a várba,
na, persze most nem, hiszen télen zárva van. ez természetes.
Sajnos, az ajtón elhelyezett pecsétdoboz üres, a pecsétet valaki magával vitte. |
|
A vár udvara, és a kiállításoknak is helyet adó épület. |
|
A feljáró, háttérben a Mecsek hegyei. |
|
A vártól a Sin-gödör felé vettük az irányt, de először is meg kellett mászni egy meredek domboldalt, majd arról leereszkedni. |
|
A Sin-gödör alján kanyargó patak. |
|
A vadvédő-kerítés már okafogyottá vált, de sajnos az oszlopai nem lettek eltávolítva. |
|
Átkelés a patakon. |
|
A túravezető gyökeret néz. |
|
Újabb átkelés ugyanazon a patakon. |
|
Tükröződések. |
|
Hó még nincs, de azért a télnek már vannak nyomai. |
|
A patakban lévő vájatok keletkezésére vonatkozóan különféle elgondolások léteznek.
A szélességük tényleg kb. szekérkeréknyi, de az elég valószínűtlen, hogy valóban így keletkezhettek
(amit aztán már a patak mélyített tovább). |
|
A nap kimeríthetetlen témája: a patak. |
|
... mondom, hogy kimeríthetetlen. |
|
Ha egy ág megzavarja a tökéletes fotótémát, azaz a látványt, akkor a fotós fogja magát és eltávolítja a zavaró tényezőt. |
|
A Barna-kő tetején. |
|
A tetőn mentünk tovább Magyaregregy irányába (az egregyi-völggyel párhuzamosan),
egy kisebb tisztáson láttuk meg ezt az abszurd erdei tárgyat. |
|
A Kisbattyán környéki dombok. |
|
Egy "kultikus" tárgy a tájban: a fűthető lakókocsi.
Ez a példány régóta lakatlan lehet már, alatta elég sok tűzifát halmoztak fel egykor, amit már nem használtak fel,
talán hirtelen döntöttek a távozás mellett. |
|
Utunk végén újra az egregyi strand melletti parkolóban. (Most is érkezett pár autó sétálókkal, kirándulókkal.)
A képet egy kicsit "öregítettem", hogy utaljak arra, a helyre jól emlékszem gyerekkoromból.
Elég sokan jártak ide fürödni a környékről, de még messzebbről is (ahogy mi is).
A furcsa kinézetű étterem-épületre - amely most eladó - szintén jól emlékszem, amikor itt voltunk fürdeni.
Egyébként maga a medence most gondozott, láthatóan frissen festett, és a mellette álló öltözősor is szépen felújított. |
Elköszöntünk unokatestvéremmel egymástól, majd autóinkkal hazafelé indultunk. Szép napsütésben autóztam Pécsig.